A gerinc egyedülálló szerkezet, amelyben a legapróbb részletek is átgondoltak. A mi feladatunk a védelme, ez pedig az érzékeny és sérülékeny gerincvelőt. A csigolya enyhe elmozdulása, az ideg gyenge összenyomása súlyos problémákhoz vezet. Az osteochondrosis tünetei a fejlődési szakasztól és a folyamat lokalizációjától függenek. Az ágyéki osteochondrosis gyakoribb, a betegek egynegyedében a nyaki csigolyák érintettek. De amint már említettük, az osteochondrosis tág és homályos fogalom, ezért a patológia részletezéséhez tapasztalt és hozzáértő szakemberrel való konzultációra van szükség.
Az osteochondrosis patogenezise
A patogenezis szerint az orvosok a patológia fejlődésének 4 szakaszát különböztetik meg.
1. szakasz
Az első szakaszban gyakorlatilag nincsenek panaszok, mivel a betegség a beteg számára észrevétlenül kezdődik. De a csigolyaközi porckorong mélyén a csontváz nem megfelelő terhelése miatt már megjelennek a változások, a mag kiszárad, az ütéselnyelő porcok rugalmassága csökken, a porckorong magassága csökken. Ebben az időszakban fájdalom jelentkezhet kínos mozgás vagy hosszú ideig tartó egy pozícióban való tartózkodás során, de a klinikai tünetek eltűnnek.
2. szakasz
A betegség előrehalad, a rostos tok megsemmisül, megreped, a csigolyatestek közötti távolság csökken, a szalagok megereszkednek, az ideggyökerek becsípődnek. Fájdalomra panaszkodnak, amely a gerinc mozgásával fokozódik. Ebben a szakaszban a beteg már orvoshoz fordul. A csigolyák mozgékonyak lesznek. Ha egy személy túlságosan aktív és mozgékony, megcsúszhat és elmozdulhat.
3. szakasz
A betegség előrehalad. A porckorongok közötti porcréteg elvékonyodik. A rostos gyűrű megreped, prolapsusok, kitüremkedések jelennek meg. Az idegvégződések irritációja élénk tüneteket vált ki, amelyek a patológia helyétől függenek. Az erős hátfájást csak erős fájdalomcsillapítókkal lehet csillapítani.
4. szakasz
Új csontkinövések jelennek meg a gerincen, amelyek adaptív mechanizmust képviselnek a test fő csontvázának védelmében. Az osteofiták stabilizálják a gerincet, megpróbálják kompenzálni a túlzott terhelést. De ezek a kinövések tovább sértik a szegmentumot és az ideggyökereket, súlyosbítva a betegséget. Az ízületek mobilitása korlátozott az osteophyták miatt. Bár a fájdalom egyre enyhül, ma már az egyszerű mozdulatok is nehezek, ankylosis alakul ki, a gerinc teljesen immobilizálódik. A beteg nem tud önmagáról gondoskodni, fogyatékossá válik.
Az osteochondrosis fő tünetei
A betegség előrehaladtával a vérkeringés romlik, spondylosis jelenik meg, csigolyaközi sérv alakul ki. A páciens a következő panaszokkal él:
- nyaki fájdalom (különösen ébredés után), a fej búbja, a vállöv, a bordák, a hát alsó része;
- fáradtság és merevség érzése a hátban;
- fájdalom megjelenése súlyemeléskor;
- paresztézia a végtagokban;
A betegség klinikai képe a folyamat lokalizációjától függ, emellett az osteochondrosist általában egy másik patológia bonyolítja. Ezért sok a panasz, és olyan sokrétűek, hogy a diagnózis csak a zavaró tünetek listája alapján nehéz lehet.
A nyaki osteochondrosis jellemző jelei:
- fájdalom a nyakban, feszültség a vállövben;
- az ujjak zsibbadása;
- alvási problémák;
- migrén;
- időszakos szédülés (különösen a fej éles dőlésével vagy a nyak aktív fordulataival);
- foltok megjelenése a szem előtt és egyéb vizuális kellemetlenségek;
- hirtelen eszméletvesztés;
- depressziós állapot, megmagyarázhatatlan melankólia érzése
A mellkasi osteochondrosis jellemző jelei:
- fájdalom a hátban, a bordákban és a szívben;
- légzési gondok;
- gyomor-bélrendszeri rendellenességek;
- az egész testen mászkáló libabőr érzése
Az ágyéki osteochondrosis jellemző jelei:
- fájdalom (lumbágó) az ágyéki régióban;
- fájdalom vagy bizsergés a lábakban;
- a lábujjak zsibbadása;
- problémák a potenciával;
- petefészek diszfunkció;
- akaratlan székletürítés és/vagy vizelés
Kevésbé gyakoriak a vegyes típusú osteochondrosis formái.
Az osteochondrosis diagnózisa
A diagnózis felállítása a beteg vizsgálatából, interjúból és műszeres adatok elemzéséből áll.
Beteginterjú
Az első vizit alkalmával az orvos megvizsgálja a beteg panaszait és feltárja a fájdalom helyét, intenzitását, időtartamát, a mindennapi stressz hatását a fájdalomra, valamint a korábbi terápiás intézkedéseket, kérdéseket tesz fel, pl. :
- mennyi ideig tart a fájdalom (kevesebb, mint 12 hét vagy több);
- fájdalom jelentkezett esés, sérülés vagy éles fordulat után;
- fájdalom jelenik meg az egyik oldalon;
- fájdalom jelentkezett közvetlenül a teher felemelése után;
- a fájdalmat a kéz és a láb bizsergése kíséri;
- fájdalom alatt a végtagok mozgása nehéz;
- fájdalom alatt spontán bél- vagy hólyagürülés figyelhető meg;
- a fellépő fájdalom megzavarja a járást, valahol kisugárzik;
- Az utóbbi időben a háta fájdalmasabb vagy merevebb lett;
- hogy nemrégiben volt-e tartós ágynyugalomban;
- hogy a páciens speciális székben ült-e;
- a fájdalom a lapockák között lokalizálódik;
- nem zavar a fejfájás?
- van-e változás a látásban és (vagy) a hallásban;
- vannak-e hosszú távú terhelések a mindennapi életben;
- vannak-e problémák a lábujjak és a kezek érzékenységével kapcsolatban;
- hogy a szakmai tevékenység összefügg-e kockázati tényezőkkel;
Fiziológiai vizsgálat.
A páciens vizsgálata mellett neurológiai vizsgálatot is végeznek - a gerincreflexeket és az egyes zónák érzékenységét, valamint a Lasegue tesztet vizsgálják.
- felmérik a páciens testhelyzetét, járását és mozgásterjedelmét;
- a bőrt megvizsgálják a hiperémia, hámlás és kiütések azonosítására;
- görcsös izmok és duzzanat észlelhető;
- azonosítják azokat a területeket, ahol a hőmérséklet helyileg emelkedik;
röntgen.
A röntgen teljes egészében megvizsgálja a gerincet. A képen a csigolyák állapota látható, láthatóak a növedékek, a porckorongok magassága és a csigolyák közötti méretek.
CT és MRI.
A módszerek meghatározzák a hiba pontos helyét, a porckorongok állapotát, a sérv jelenlétét, a kép részletesebb (főleg MRI-vel)
Vaszkuláris dopplerográfia és elektromiográfia
Ezek a további módszerek segítenek azonosítani a problémát vagy felismerni egy másik patológiát.
Laboratóriumi vizsgálatok.
A klinikai tesztek az emberi biofluidokat vizsgálják, és pontosabb diagnózist tesznek lehetővé.
További kutatási módszerek segítenek felismerni a patológia nem csigolyás okait.
Konzultáció más szakemberekkel.
Ha az orvosnak konzultálnia kell egy másik szakemberrel, akkor idegsebészhez, sebészhez, neurológushoz, reumatológushoz vagy terapeutához utalja a beteget. Néha össze kell hívni egy orvosi tanácsot, hogy eldöntsék a diagnózist.
Az osteochondrosis szövődményei
A destruktív folyamatok a gerinc funkciójának fokozatos elvesztéséhez vezetnek. Az idegek és az erek összenyomódása új problémákhoz és betegségekhez vezet:
- a látás romlása a veszteségig;
- hallásváltozás;
- gerincsérv;
- spondyloarthrosis;
- szisztematikus „lumbágó" a hát alsó részén;
- spondylosis;
- a húgyúti szervek funkcionális kudarca
- a gerinccsatorna szűkülése
A helyzet súlyosbodásának megelőzése és a fogyatékosság elkerülése érdekében időben orvoshoz kell fordulni szakképzett segítségért. A késés csak ront a helyzeten.